2012. december 18., kedd
2012. november 14., szerda
Sajtos-tejszínes tészta
Ha van olyan kategória, hogy "kezdő konyhatündér"-recept, akkor ez aztán ízig-vérig az.
Egyszerű, gyors, nem kell hozzá semmi olyan, ami általában nem lenne itthon, és szinte lehetetlen elrontani, hacsak nem reszeled le a fél ujjad a sajttal együtt.
Hozzávalók:
Az előkészületek nem tartanak sokáig: feldarabolod a hagymát, vékony csíkokra vágod a sonkát, és lereszeled a sajtot.
Kevés olívaolajon elkezded fonnyasztani a hagymát, ráteszed a sonkát, elkezded ész nélkül rászórni a fűszereket (de komolyan, ennél a receptnél szerintem bátran lehet kísérletezni :), majd amikor már finom illata van, felöntöd tejszínnel (tényleg legyen minél sűrűbb a tejszín, különben leves lesz az egész....), beleszórva felolvasztod a sajtot (nem árt, ha hagysz egy kicsit a tetejére is), és amikor rottyan együtt az egész, kész van.
Közben kifőzöd a tésztát, ha megfőtt, tálalhatod is.
Mondtam, hogy semmi bonyolult nincs benne.
Büszke vagyok erre a receptre különben, mert egyike volt az első saját receptjeimnek: a classic carbonara spagettiből indult, aztán szépen lassan hozzátettem-elvettem ezt-azt, és ez lett belőle... szerintem elég messzire jutottunk :D
Egyszerű, gyors, nem kell hozzá semmi olyan, ami általában nem lenne itthon, és szinte lehetetlen elrontani, hacsak nem reszeled le a fél ujjad a sajttal együtt.
Hozzávalók:
- 30 dkg penne tészta (vagy spagetti, vagy lényegében ami van otthon)
- 2 fej hagyma
- 15 dkg szeletelt sonka
- 20 dkg füstölt, keményebb sajt (nálam most edami)
- fél liter, min. 20%-os főzőtejszín (minél sűrűbb)
- só, bors, fokhagyma
- zöldfűszerek ízlés szerint (szárított petrezselyem, oregánó, bazsalikom, borsikafű, metélőhagyma, majoranna, stb.)
Az előkészületek nem tartanak sokáig: feldarabolod a hagymát, vékony csíkokra vágod a sonkát, és lereszeled a sajtot.
Kevés olívaolajon elkezded fonnyasztani a hagymát, ráteszed a sonkát, elkezded ész nélkül rászórni a fűszereket (de komolyan, ennél a receptnél szerintem bátran lehet kísérletezni :), majd amikor már finom illata van, felöntöd tejszínnel (tényleg legyen minél sűrűbb a tejszín, különben leves lesz az egész....), beleszórva felolvasztod a sajtot (nem árt, ha hagysz egy kicsit a tetejére is), és amikor rottyan együtt az egész, kész van.
Közben kifőzöd a tésztát, ha megfőtt, tálalhatod is.
Mondtam, hogy semmi bonyolult nincs benne.
Büszke vagyok erre a receptre különben, mert egyike volt az első saját receptjeimnek: a classic carbonara spagettiből indult, aztán szépen lassan hozzátettem-elvettem ezt-azt, és ez lett belőle... szerintem elég messzire jutottunk :D
2012. november 6., kedd
Rakott zöldbab
Ez a recept azért hasznos, mert a végtelenségig variálható.
Rakott kel, rakott brokkoli, stb... Nagyi most zöldbabot küldött, úgyhogy ezúttal ez volt terítéken.
Hozzávalók:
A hagymát megpucoltam, felaprítottam, és kevés olajon megfuttattam.
Mikor már üvegesre párolódott, rátettem a húst, és amikor elkezdett kifehéredni, befűszereztem: a só, bors, pirospaprika a "kötelező" elemek, a többit szerintem mindenki ízlésének (és készleteinek) megfelelően variálhatja.
Felöntöm egy kevés vízzel (nem kell sok, 1-2 deci elég), és fedő alatt hagyom puhulni a húst.
Közben a megpucolt és feldarabolt zöldbabot feltettem sós, zubogó vízbe főni. Ugyanebbe a vízbe mehet a tasakos is rizs is, legalább hamarabb megfő, és levesebbet kell mosogatni. Úgyis egy helyre megy, nem...? ;)
Amikor megfőtt a zöldbab és a rizs (a babnak kicsit több idő kellett), leszűrtem, és félretettem, amíg elkészült a hús.
Utóbbit összekevertem a rizzsel (az a jó, ha szaftos marad a hús, mert a rizs is felszív belőle valamennyit. Ennél a lépésnél muszáj kóstolni, hogy elég sós-e!
Kivajazott tepsibe leraktam egy sor zöldbabot, erre a húsos-rizses keveréket, majd még egy sor zöldbabot.
Külön tálban összekevertem egy nagy pohár tejfölt két tojással, sóval, borssal, fokhagymával, és a zöldbab tetejére öntöm.
Alacsony fokozaton kb fél órán át sütöttem, akkor volt kész, amikor a tejföl kicsit megpirult és megrepedezett a tetején.
Jó étvágyat :-)
Ditti
Rakott kel, rakott brokkoli, stb... Nagyi most zöldbabot küldött, úgyhogy ezúttal ez volt terítéken.
Hozzávalók:
- fél kiló zöldbab
- 40 dkg darálthús (nálam marha-sertés mix, de ami szimpatikus)
- 1 nagy pohár tejföl
- 2 tojás
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma és/vagy fokhagymakrém
- só, bors, pirospaprika
- kevés olívaolaj
- 2 tasak (kb. 25 dkg) rizs
- Fűszerek: oregánó, bazsalikom, borsikafű, majoranna, vegeta (és még, ami tetszik:)
A hagymát megpucoltam, felaprítottam, és kevés olajon megfuttattam.
Mikor már üvegesre párolódott, rátettem a húst, és amikor elkezdett kifehéredni, befűszereztem: a só, bors, pirospaprika a "kötelező" elemek, a többit szerintem mindenki ízlésének (és készleteinek) megfelelően variálhatja.
Felöntöm egy kevés vízzel (nem kell sok, 1-2 deci elég), és fedő alatt hagyom puhulni a húst.
Közben a megpucolt és feldarabolt zöldbabot feltettem sós, zubogó vízbe főni. Ugyanebbe a vízbe mehet a tasakos is rizs is, legalább hamarabb megfő, és levesebbet kell mosogatni. Úgyis egy helyre megy, nem...? ;)
Amikor megfőtt a zöldbab és a rizs (a babnak kicsit több idő kellett), leszűrtem, és félretettem, amíg elkészült a hús.
Utóbbit összekevertem a rizzsel (az a jó, ha szaftos marad a hús, mert a rizs is felszív belőle valamennyit. Ennél a lépésnél muszáj kóstolni, hogy elég sós-e!
Kivajazott tepsibe leraktam egy sor zöldbabot, erre a húsos-rizses keveréket, majd még egy sor zöldbabot.
Külön tálban összekevertem egy nagy pohár tejfölt két tojással, sóval, borssal, fokhagymával, és a zöldbab tetejére öntöm.
 |
| Rakott zöldbab, tejföllel a tetején |
Alacsony fokozaton kb fél órán át sütöttem, akkor volt kész, amikor a tejföl kicsit megpirult és megrepedezett a tetején.
Jó étvágyat :-)
Ditti
2012. október 30., kedd
Gulyásleves
Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra mindig is nagyobb kihívást jelentett az egyszerű, de ismert ételek elkészítése,mint azoké, amik bonyolultnak és időigényesnek tűnnek, viszont itthon kevesen találkoztak még vele.
"Legyőzni anyu főztjét"-szindróma, ugyebár...
 |
| Az erőspista és friss fehér kenyér szinte kötelező kellékek |
Hozzávalók (5-6 főre)
- 1 kg sertéscomb
- 3-4 szál répa
- 1-2 szál fehérrépa
- 1 kis darab karalábé
- 3-4 szem krumpli
- só, bors, pirospaprika, őröltkömény
- fokhagyma(krém)
- 2 fej vöröshagyma
- 2 fej paradicsom
- 1 paprika
- levestészta, csipetke (ez szerintem elhagyható, enélkül is elég tartalmas lesz a leves)
Mint a legtöbb levesnél, itt is az előkészületek igényelnek nagyobb idő-ráfordítást, ha már feltettük főni, elvan magában.
Először feldaraboltam a hagymát, külön tálba a paradicsomot (nem kell nagyon apróra, szétfő úgyis), a zöldségeket megpucoltam és felkarikáztam (lehet kapni előre csomagolt "leveszöldséget", szerintem pont megfelelő mennyiség ekkora adaghoz), végül a húst isf elkockáztam körülbelül 2x2 centis darabokra. A krumplival ráérünk a legvégén foglalkozni.
A hagymát megpirítottam kevés olajon, hozzáadtam a paradicsomot és a paprikát, és hagytam együtt párolódni őket pár percig. A tűzről lehúzva (ez fontos, ha megég a paprika, keserű lesz!) megszórtam a pirospaprikával, rátettem a húst, és fedő alatt hagytam kicsit puhulni.
Sóval, borssal, kevés őrölt köménnyel és (bár a recept nem írta, mégis jó ötletnek bizonyult) fokhagymakrémmel ízesítettem.
Felöntöttem 2-3 liter vízzel, hozzáadtam a felkarikázott zöldségeket, és hagytam tovább főni. Végül, mikor már puhult a hús és a zöldségek is, beletettem a krumplit, innentől kezdve pedig néhány kevergetésnél többet nem is igényelt.
Dinó-torta
avagy hogyan ünnepeljük egy majdnem-felnőtt kamasz tizenhetedik születésnapját.
Ezt a posztot leginkább azért írom, hogy mindenki lássa: egy szülinapi meglepetéshez nem kell mestercukrásznak lenni,elég egy jó ötlet,és némi kreativitás.
Így készült el ez a torta még évekkel ezelőtt - a receptben szerintem semmi bonyolult nincs, mégis ütős meglepetés lett belőle.
Hozzávalók (24 cm-es tortaformához)
Először szétválasztottam a tojásokat, a sárgájához pedig szépen lassan hozzákevertem a por állagú hozzávalókat: először a cukorral és a vaníliáscukorral habosra kevertem, majd felhigítottam egy kis vízzel, utána pedig következik a sütőpor és a liszt. A felvert tojáshabot hozzáadtam a masszához, avégén pedig óvatosan forgattam hozzá egy kis mákot.
Egy keveset félretettem a masszából, és a kivajazott a tortaformába öntöttem.
Mielőtt betettem az előmelegített sütőbe, rászórtam a lecsöpögtetett meggyet (ezek így kis "krátereket" képeztek a felszínen), és körülbelül 40 percig sütöttem.
Eközben a maradék tésztát egy szintén kivajazott kuglóf-formába öntöttem, és amikor kész volt a torta alapja, megsütöttem azt is (kevesebb idő kellett neki, kb 20-25 perc alatt kész is volt.
Mikor kihűltek a tészták, az olvasztott csokival bevontam őket, megszórtam porcukorral, és a játékboltban beszerzett műanyag dinókkal díszítettem - amiket a delikvens, legnagyobb örömére, természetesen megtarthatott.
Kreativitásra fel!:)
Ditti
Ezt a posztot leginkább azért írom, hogy mindenki lássa: egy szülinapi meglepetéshez nem kell mestercukrásznak lenni,elég egy jó ötlet,és némi kreativitás.
Így készült el ez a torta még évekkel ezelőtt - a receptben szerintem semmi bonyolult nincs, mégis ütős meglepetés lett belőle.
 |
| Végeredmény |
Hozzávalók (24 cm-es tortaformához)
- 6 tojás
- 12 ek cukor
- 12 ek liszt
- 6 ek víz
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliáscukor
- 1-2 marék darált mák (dióval, vagy mandulával helyettesíthető)
- 1 üveg meggybefőtt
- 2 tábla étcsoki
Először szétválasztottam a tojásokat, a sárgájához pedig szépen lassan hozzákevertem a por állagú hozzávalókat: először a cukorral és a vaníliáscukorral habosra kevertem, majd felhigítottam egy kis vízzel, utána pedig következik a sütőpor és a liszt. A felvert tojáshabot hozzáadtam a masszához, avégén pedig óvatosan forgattam hozzá egy kis mákot.
Egy keveset félretettem a masszából, és a kivajazott a tortaformába öntöttem.
Mielőtt betettem az előmelegített sütőbe, rászórtam a lecsöpögtetett meggyet (ezek így kis "krátereket" képeztek a felszínen), és körülbelül 40 percig sütöttem.
Eközben a maradék tésztát egy szintén kivajazott kuglóf-formába öntöttem, és amikor kész volt a torta alapja, megsütöttem azt is (kevesebb idő kellett neki, kb 20-25 perc alatt kész is volt.
Mikor kihűltek a tészták, az olvasztott csokival bevontam őket, megszórtam porcukorral, és a játékboltban beszerzett műanyag dinókkal díszítettem - amiket a delikvens, legnagyobb örömére, természetesen megtarthatott.
Kreativitásra fel!:)
Ditti
2012. október 5., péntek
Barackos-tejszínes hógolyó-torta
Éééés, Ditti visszatér!:-)
Igyekszem többet posztolni, csak hát munka+egyetem mellett főzni sem egyszerű, nemhogy arról még írni is...
Apropó, egyetem: tervezek egy szendvicses-bejegyzést, mert miután a munkahelyen megszoktam, hogy fix reggeli-ebéd-vacsoraidőm van, nehezen viselem az itthonról vitt, szalvétába csomagolt, vajtól átizzadt szikkadt zsömléből készült szottyadt szendvicseket...Szóval ebben is próbálok kreatívkodni, de most nem ez a fontos... :)
Ez a hógolyó-torta Máté kollégám barátnőjének a születésnapjára készült, akihez meglepetés vendégként érkeztünk,és örömében majdnem kiverte a kezemből a tortát, annyira ugrált :-)
A világ legegyszerűbb műve volt egyébként, tényleg nem kell hozzá nagy tudás, szóval bátran vágjon bele mindenki, mert mutatós, finom, és még Máté - akinek az eredeti végzettsége cukrász-, is megdicsérte.
Hozzávalók egy 24 centis (kisebb fajta) tortaformához:
4 tojás
4 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt
fél csomag sütőpor
egy csomag vaníliacukor
2 marék tört mandula
baracklekvár
barackbefőtt
5dl habtejszín
1 csomag vaníliacukor
néhány kocka étcsoki
fél deci tej
A torta alapja a múltkor leírt piskóta-recept alapján készült.
Azért feleztem meg a hozzávalók mennyiségét, mert ezt a piskótát nem félbevágtam, és úgy töltöttem meg, hanem csak egy alapot adott az egésznek.
A mandula nem kötelező, én véletlenül találtam itthon, ezért feldobtam vele, de nem kell rohanni a boltba, ha esetleg elfogyott volna.
Miután megsült, vártam kicsit, hogy kihűljön, majd egy vékony csíkot levágtam a tetejéről, és az alját megkentem (nagymama-féle, házi) baracklekvárral. A tetejét meg lehet kóstolni, vagy dísznek is fel lehet akár használni. A lényeg csak annyi, hogy a belseje jobban felszívja a lekvárt, mint a teteje.
Erre pakoltam a feldarabolt barackot (persze frissből lett volna az igazi, de az nem volt kéznél - igazából bármilyen gyümölcs használható, csak passzoljon hozzá a lekvár)
A tetejére került a tejszín, amit géppel felvertem egy csomag vanílíás cukor hozzáadása után - nálam még mindig favorit a Meggle Cukrászhabja, csak ajánlani tudom!
Ha eddig kész, mehet a hűtőbe, minél tovább (álljon össze jól a hab).
A csokit a tejjel megolvasztottam, és a fakanál segítségével csíkokat csorgattam a tetejére - és ment is vissza azonnal a hűtőbe, mert a meleg csoki hajlamos az elmázolódásra.:-)
Igyekszem többet posztolni, csak hát munka+egyetem mellett főzni sem egyszerű, nemhogy arról még írni is...
Apropó, egyetem: tervezek egy szendvicses-bejegyzést, mert miután a munkahelyen megszoktam, hogy fix reggeli-ebéd-vacsoraidőm van, nehezen viselem az itthonról vitt, szalvétába csomagolt, vajtól átizzadt szikkadt zsömléből készült szottyadt szendvicseket...Szóval ebben is próbálok kreatívkodni, de most nem ez a fontos... :)
Ez a hógolyó-torta Máté kollégám barátnőjének a születésnapjára készült, akihez meglepetés vendégként érkeztünk,és örömében majdnem kiverte a kezemből a tortát, annyira ugrált :-)
A világ legegyszerűbb műve volt egyébként, tényleg nem kell hozzá nagy tudás, szóval bátran vágjon bele mindenki, mert mutatós, finom, és még Máté - akinek az eredeti végzettsége cukrász-, is megdicsérte.
Hozzávalók egy 24 centis (kisebb fajta) tortaformához:
4 tojás
4 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt
fél csomag sütőpor
egy csomag vaníliacukor
2 marék tört mandula
baracklekvár
barackbefőtt
5dl habtejszín
1 csomag vaníliacukor
néhány kocka étcsoki
fél deci tej
A torta alapja a múltkor leírt piskóta-recept alapján készült.
Azért feleztem meg a hozzávalók mennyiségét, mert ezt a piskótát nem félbevágtam, és úgy töltöttem meg, hanem csak egy alapot adott az egésznek.
A mandula nem kötelező, én véletlenül találtam itthon, ezért feldobtam vele, de nem kell rohanni a boltba, ha esetleg elfogyott volna.
Miután megsült, vártam kicsit, hogy kihűljön, majd egy vékony csíkot levágtam a tetejéről, és az alját megkentem (nagymama-féle, házi) baracklekvárral. A tetejét meg lehet kóstolni, vagy dísznek is fel lehet akár használni. A lényeg csak annyi, hogy a belseje jobban felszívja a lekvárt, mint a teteje.
Erre pakoltam a feldarabolt barackot (persze frissből lett volna az igazi, de az nem volt kéznél - igazából bármilyen gyümölcs használható, csak passzoljon hozzá a lekvár)
A tetejére került a tejszín, amit géppel felvertem egy csomag vanílíás cukor hozzáadása után - nálam még mindig favorit a Meggle Cukrászhabja, csak ajánlani tudom!
 |
| Hógolyó-torta |
Ha eddig kész, mehet a hűtőbe, minél tovább (álljon össze jól a hab).
A csokit a tejjel megolvasztottam, és a fakanál segítségével csíkokat csorgattam a tetejére - és ment is vissza azonnal a hűtőbe, mert a meleg csoki hajlamos az elmázolódásra.:-)
 |
| Barackos tortához barackpálinka dukál |
2012. szeptember 24., hétfő
2012. szeptember 9., vasárnap
2012. augusztus 18., szombat
2012. július 13., péntek
Pizza
Hozzávalók:
- 2,5 dkg élesztő
- cukor
- tej és víz, 2-3 dl
- 1 tojás
- 50 dkg liszt
- só
- zsiradék
Jó alaposan bedagasztom a tésztát, és hagyom duplájára kelni. Utána csak kinyújtom, és mehet is a kivajazott/kipapírozott tepsibe. Paradicsomsűrítménnyel szoktam megkenni, aztán mehet rá minden, ami van a konyhában. Tejfölös alaphoz egy kis pohár tejfölbe keverek fokhagymát, fűszert. Zseniális felfedezése a közelmúltnak, hogy szeletelt sajttal lényegesen gyorsabban be lehet borítani.
 |
| Még sütés előtt |
Ági
2012. június 13., szerda
Feketeerdő-torta - szerintünk.
Nem volt egyszerű, és megmondom őszintén: szerintem szebben nézett ki, mint amilyen finom volt.
Ettől függetlenül szerintem megérte küzdeni érte.
Ráadásul volt olyan ember, akivel el tudtuk hitetni, hogy bolti - csak, amikor megkóstolta, tette hozzá, hogy ízre sokkal jobb, mint egy teszkós verzió... :-)
Hozzávalók:
Hogyha megsül, kivesszük a formából, és hagyjuk teljesen kihűlni (sajnos, amíg nem kicsit is langyos, nem lehet vele rendesen dolgozni...). Hál'Istennek egyéb feladataink is voltak, mint például hajfestés és egyebek, úgyhogy volt mivel elfoglalni magunkat amíg hűlt a piskóta.
Persze nem mondom, hogy nem használhattok bolti piskótalapot, arra legalább nem kell ennyit várni.
Sütés és hajfestés után jött a lényeg: a meggyes krém!
A meggybefőtt levét leszűrtük és lassú tűzön elkezdtük melegíteni. Mielőtt felforrt volna, belekevertük a vaníliapudingot és egy kevés cukrot - ha van, akkor mehet bele kevés fahéj is. Folyamatos kevergetés mellett megvártuk, amíg egészen besűrűsödik (olyan volt az állaga, mint a rendes vaníliapudingnak, csak meggyszínű lett). Elzártuk, belekevertük a felvágott meggydarabokat, majd aktívan elkezdtük kóstolgatni. (Néhány szebb meggydarabot érdemes eltenni a díszítéshez.)
Közben robotgéppel felvertük a cukrászhabot.
Ha kihűlt a piskóta, félbevágjuk (ha elég magas, akkor háromba), és a következő módon töltöttük meg: egy kis körbe meggyszósz, utána egy körbe tejszín. Megint egy kör meggy, megint egy kör tejszín - így lesz majd felvágáskor szép "csíkos".
A "csíkok" lehetőleg inkább legyenek magasak, mint szélesek, így nem fog "szétfolyni" a torta felvágáskor.
És a végére jön a neheze: a díszítés...
Gyenge idegzetűeknek semmiképpen nem ajánlom a következőekben leírt mókát.
Először a maradék tejszínhabbal bevontuk az egész torta felszínét. A felső rész még nem is volt annyira necces, de az oldalát már kézzel kellett "lemázolni".
Utána egy habnyomóval (zsák nem volt ugyan, de még télen szülinapomra kaptam Ágitól eszközt hozzá) kis rózsákat nyomtunk a torta szélére.
Közben egy tábla csokiból egy nokedliszaggató segítségével csokiforgácsokat gyártottunk, ezt szórtuk a torta tetejére - jótanács: jobb, ha "szaggatás" előtt berakod pár órára a mélyhűtőbe a csokit...
A torta szélét egérkakival díszítettük, amit oldalról dobálgattunk rá az oldalára.
Sohatöbbettortadíszítést.
A végeredmény pedig ilyen lett:
Sok sikert hozzá, de ha komolyan gondoljátok a díszítést, akkor szánjatok rá időt... :)
Várakozással együtt vagy 4 órán át készült a remekmű...
Ditti
Ettől függetlenül szerintem megérte küzdeni érte.
Ráadásul volt olyan ember, akivel el tudtuk hitetni, hogy bolti - csak, amikor megkóstolta, tette hozzá, hogy ízre sokkal jobb, mint egy teszkós verzió... :-)
Hozzávalók:
- 28 centis, kakaós piskóta (a múltkor leírt módon)
- 1 üveg meggybefőtt
- 1 csomag vaníliapuding
- cukor, fahéj
- 5dl cukrászhab-alap
- 1 tábla csoki
- egérkaki
Hogyha megsül, kivesszük a formából, és hagyjuk teljesen kihűlni (sajnos, amíg nem kicsit is langyos, nem lehet vele rendesen dolgozni...). Hál'Istennek egyéb feladataink is voltak, mint például hajfestés és egyebek, úgyhogy volt mivel elfoglalni magunkat amíg hűlt a piskóta.
Persze nem mondom, hogy nem használhattok bolti piskótalapot, arra legalább nem kell ennyit várni.
Sütés és hajfestés után jött a lényeg: a meggyes krém!
A meggybefőtt levét leszűrtük és lassú tűzön elkezdtük melegíteni. Mielőtt felforrt volna, belekevertük a vaníliapudingot és egy kevés cukrot - ha van, akkor mehet bele kevés fahéj is. Folyamatos kevergetés mellett megvártuk, amíg egészen besűrűsödik (olyan volt az állaga, mint a rendes vaníliapudingnak, csak meggyszínű lett). Elzártuk, belekevertük a felvágott meggydarabokat, majd aktívan elkezdtük kóstolgatni. (Néhány szebb meggydarabot érdemes eltenni a díszítéshez.)
Közben robotgéppel felvertük a cukrászhabot.
Ha kihűlt a piskóta, félbevágjuk (ha elég magas, akkor háromba), és a következő módon töltöttük meg: egy kis körbe meggyszósz, utána egy körbe tejszín. Megint egy kör meggy, megint egy kör tejszín - így lesz majd felvágáskor szép "csíkos".
A "csíkok" lehetőleg inkább legyenek magasak, mint szélesek, így nem fog "szétfolyni" a torta felvágáskor.
És a végére jön a neheze: a díszítés...
Gyenge idegzetűeknek semmiképpen nem ajánlom a következőekben leírt mókát.
Először a maradék tejszínhabbal bevontuk az egész torta felszínét. A felső rész még nem is volt annyira necces, de az oldalát már kézzel kellett "lemázolni".
Utána egy habnyomóval (zsák nem volt ugyan, de még télen szülinapomra kaptam Ágitól eszközt hozzá) kis rózsákat nyomtunk a torta szélére.
Közben egy tábla csokiból egy nokedliszaggató segítségével csokiforgácsokat gyártottunk, ezt szórtuk a torta tetejére - jótanács: jobb, ha "szaggatás" előtt berakod pár órára a mélyhűtőbe a csokit...
A torta szélét egérkakival díszítettük, amit oldalról dobálgattunk rá az oldalára.
Sohatöbbettortadíszítést.
A végeredmény pedig ilyen lett:
Sok sikert hozzá, de ha komolyan gondoljátok a díszítést, akkor szánjatok rá időt... :)
Várakozással együtt vagy 4 órán át készült a remekmű...
Ditti
2012. június 8., péntek
Napraforgó
Csak hogy végre valami sós is kerüljön az asztalra, jöjjön a napraforgó.
Joghurtos pizzatésztából készül, és ezért nagyon lágy, omlós lesz.
Joghurtos pizzatésztából készül, és ezért nagyon lágy, omlós lesz.
2012. június 7., csütörtök
Főzőtasakos rizs
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez a világ egyik legzseniálisabb találmánya (az előző bejegyzésben említett cukrászhab után:)
Számomra kínszenvedés volt minden egyes alkalom, amikor rizst kellett főzni... Millióan próbálták már megtanítani, rokonoktól kezdve a barátnőkön át, természetesen sikertelenül.
Képtelen vagyok eltalálni a megfelelő arányokat, összetapad, leragad, ahogy anyukám szokta mondani: csuszpájzos lesz...
Aztán jött a főzőtasakos megoldás, és szerintem örökre belopta magát a szívembe.
Márkától függetlenül (a tesco-s vagy a sparos verzió is van ilyen jó, de erről volt a legjobb kép)
Van barna, fehér, hosszúszemű, jázmin, basmati, stb... kinek mit enged a pénztárcája/ ízlése...
Ditti
Számomra kínszenvedés volt minden egyes alkalom, amikor rizst kellett főzni... Millióan próbálták már megtanítani, rokonoktól kezdve a barátnőkön át, természetesen sikertelenül.
Képtelen vagyok eltalálni a megfelelő arányokat, összetapad, leragad, ahogy anyukám szokta mondani: csuszpájzos lesz...
Aztán jött a főzőtasakos megoldás, és szerintem örökre belopta magát a szívembe.
Márkától függetlenül (a tesco-s vagy a sparos verzió is van ilyen jó, de erről volt a legjobb kép)
Van barna, fehér, hosszúszemű, jázmin, basmati, stb... kinek mit enged a pénztárcája/ ízlése...
Ditti
Epres-túrókrémes, emeletes torta
Specialitásom a ronda, de finom ételek készítése - kiemelten, ha tortákról van szó. Az alábbi torta viszont szerintem (és a többiek szerint is) nem csak finom, de szép is volt.
Legutóbbi felfedezettem az úgynevezett "krémes túró". Nem krémtúró, mert nem édesség, sőt. Ugyanolyan íze van, mint a sima túrónak, csak nem olyan rögös, így sokkal könnyebb vele dolgozni.
Maga a torta elkészítése nem volt túl bonyolult egyébként, de a buli előkészületei... A torta egyik kedvenc kolleginám/ barátnőm születésnapi babazsúrjára készült: jelszó a habcsók és a cukormáz volt... Rózsaszín lufikkal, köves tiarával, papír zsúrsapkákkal, csillogó HAPPY BIRTHDAY felirattal... És természetesen, rózsaszín, szívecskés emeletes tortával.
Két kerek, és egy szív alakú, szilikonos sütőforma segítségével készült a remekmű, ennek alapján a hozzávalók:
28centis tortaformához:
- 8 tojás
- 8 púpozott evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliáscukor
- 8 púpozott evőkanál liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 csipet só
- fél deci víz
Piskótát sütni még jó pár évvel ezelőtt anyukámtól tanultam - aki szintén anyukájától, aki az ő anyukájától, és így tovább... Nem tudom, hány generáció óta létezik egyáltalán piskóta.
Azóta utána néztem, több receptgyűjtemény és gasztroblog hasonlóképpen írja le a piskóta-tészta receptjét, mégis nem egy nőismerőstől hallottam már, hogy bejelentkeznének hozzám piskóta-tanfolyamra, mert olyan szépet és finomat, mint az enyém, sose láttak még...
Szóval, azt hiszem, elmondhatom: ha egyetlen dologhoz értek is, akkor az a piskóta
A tojásokat először szétválasztom.
Ezt úgy szoktam egyébként kivitelezni, hogy először egy kávéspohár felett töröm meg a tojást, abba belefolyatom a fehérjét, majd a sárgát beleöntöm egy nagyobb tálba, és végül a kávéspohárból átöntöm a fehérjét a robotgépbe - ezt minden tojással eljátszom, így ha valamelyiknek a sárgája bele is csúszna, nem kell az egészet kiöntenem.
A sárgájához keverem a cukrot és a vaníliáscukrot, majd annyi ideig keverem őket egy kézi habverővel, amíg úgy nem érzem, hogy már leszakad a karom. Azt hiszem, ez az anyukámtól tanult trükk: minden egyes lépés után addig kell keverni a tésztát, amíg már-már túlzásnak nem érzed. Ezután egy pici vizet, kevés sót, illetve a sütőport is hozzákeverem (izmosabb lesz a karod! :), végül a lisztet (két kanalanként), és a végén a felvert tojáshabot.
Mehet a sütőbe, és amíg megsül (40 perc kábé, az én sütőmben 20 perc után meg kell fordítani), csinálhatod a következőt.
A "második szint" ugyanígy készült, azzal a különbséggel, hogy az egy 24 centis tortaforma volt, így 6 tojás, 6 kanál cukor és 6 kanál liszt került bele. A sütőpor, só, víz, vaníliás cukor arányán nem változtattam, annyira nagy jelentőségük szerintem nincs.
Mielőtt megsütöttem a kisebb tortát, egy kevés tésztát félretettem belőle, ebből lett a szív a tetején.
A krém ennél jóval egyszerűbb.
Ehhez a három szintes csodához a következő hozzávalók kellenek:
- 500 gr krémes túró
- 5dl cukrászhab
- eperlekvár ízlés szerint
Legutóbbi felfedezettem az úgynevezett "krémes túró". Nem krémtúró, mert nem édesség, sőt. Ugyanolyan íze van, mint a sima túrónak, csak nem olyan rögös, így sokkal könnyebb vele dolgozni.
A másik kedvencem a "cukrászhab" ami enyhén cukrozott változatban is kapható, és lényegében egy sima habtejszín, viszont olyan kemény habbá lehet felverni, hogy konkrétan betöri a falat - ez pedig egy tortakrémnél igen hasznos tulajdonság.
Tehát a krémes túrót és a felvert cukrászhabot összekeverem (ha van kéznél botmixer, akkor az most jól jön), és összekeverem a lekvárral (még jobb, ha van dzsem, mert az darabosabb... vagy lehet bele akár egész gyümölcsdarabokat is tenni.)
A krém így kész is, nincs más hátra, mint a kihűlt piskótákat megtölteni és bevonni vele.
A tetejére rózsaszín cukorkakonfetti kerül - ez a személyes védjegyem, ha tortáról van szó. :)
A végére így nézett ki a torta:
2012. június 6., szerda
Spenótos tészta
Megvan az a mondás, hogy 7 évente változik az ember ízlése?
Tényleg úgy érzem, hogy mióta betöltöttem a 21-et, olyan dolgokat is megeszek (nem hogy megeszek... van, amit kimondottan kívánok!), amikre előtte rá sem bírtam nézni.
Brokkoli, szénsavas üdítők, mangó... és például a spenót.
A tanulság az, hogy két dolog kell a spenóthoz, ha valaki meg akarja velem etetni: tészta és füstölt sajt.
Minden bizonnyal a régi rossz emlékek, a menza, a csúnya zöld szín, és az orrfacsaró szag hatására nem volt eddig túl jó a kapcsolatunk... De ma már nem is értem, ez hogy lehetett.
Tehát, a hozzávalók, úgy 4-5 adaghoz:
Először fölteszem a spenótot főni annyi vízben, ami éppen ellepi. Ha már forr, leöntöm a levét, és félreteszem a spenótot.
Kevés olívaolajon megforgatom az összenyomott fokhagymát (nekem szerencsére volt itthon friss... abból mehet egy egész fej. Ha nálad is mindenki olyan fokhagyma-párti, mint nálam, akkor fokhagyma-krém vagy granulátum is játszik.)
Ráteszem a félig-főtt spenótot, öntök rá egy kis vizet, megkeverem vagy kétszer, majd hagyom főni.
Addig felteszem főni a tésztát, és lereszelem (vagyis inkább lereszeltetem az urammal) a sajtot. Akciós volt a füstölt Karaván, úgyhogy én azt használtam, de szerintem lényegében mindegy, kinek mi a szíve választottja.
Ha szépen (vagy inkább csúnyán...) megfonnyadt a spenót, előkapom a botmixert, leturmixolom, majd hozzáöntöm a a főzőtejszínt. Nem kell bepánikolni, ha nagyon híg lesz, mert a tészta rengeteget felszív majd belőle.
Ebben a fázisban inkább hasonlítson levesre, mint főzelékre.
Visszateszem a tűzre, megvárom, amíg rottyan még egyet. Fűszerezni csak most érdemes, mert a tejszín miatt úgyis változik az íze/ sűrűsége.
Összekeverem a zöld trutyit a tésztával, és ha a párod nem visít még az éhségtől, akkor pár percre berakhatod az egészet a sütőbe.
Sütés vagy közvetlenül evés előtt rászórom a sajtot, és voilá...
Jó étvágyat!
:)
Ditti
Tényleg úgy érzem, hogy mióta betöltöttem a 21-et, olyan dolgokat is megeszek (nem hogy megeszek... van, amit kimondottan kívánok!), amikre előtte rá sem bírtam nézni.
Brokkoli, szénsavas üdítők, mangó... és például a spenót.
A tanulság az, hogy két dolog kell a spenóthoz, ha valaki meg akarja velem etetni: tészta és füstölt sajt.
Minden bizonnyal a régi rossz emlékek, a menza, a csúnya zöld szín, és az orrfacsaró szag hatására nem volt eddig túl jó a kapcsolatunk... De ma már nem is értem, ez hogy lehetett.
Tehát, a hozzávalók, úgy 4-5 adaghoz:
- Fél kiló tészta (mondjuk penne, vagy csiga... és új divat szerint persze csakis durum, vagy teljes kiőrlésű:)
- Fél kiló friss spenót-levél
- Fokhagyma
- Olívaolaj
- Reszelt sajt
- Fél liter főzőtejszín
- Só, bors
Először fölteszem a spenótot főni annyi vízben, ami éppen ellepi. Ha már forr, leöntöm a levét, és félreteszem a spenótot.
Kevés olívaolajon megforgatom az összenyomott fokhagymát (nekem szerencsére volt itthon friss... abból mehet egy egész fej. Ha nálad is mindenki olyan fokhagyma-párti, mint nálam, akkor fokhagyma-krém vagy granulátum is játszik.)
Ráteszem a félig-főtt spenótot, öntök rá egy kis vizet, megkeverem vagy kétszer, majd hagyom főni.
Addig felteszem főni a tésztát, és lereszelem (vagyis inkább lereszeltetem az urammal) a sajtot. Akciós volt a füstölt Karaván, úgyhogy én azt használtam, de szerintem lényegében mindegy, kinek mi a szíve választottja.
Ha szépen (vagy inkább csúnyán...) megfonnyadt a spenót, előkapom a botmixert, leturmixolom, majd hozzáöntöm a a főzőtejszínt. Nem kell bepánikolni, ha nagyon híg lesz, mert a tészta rengeteget felszív majd belőle.
Ebben a fázisban inkább hasonlítson levesre, mint főzelékre.
Visszateszem a tűzre, megvárom, amíg rottyan még egyet. Fűszerezni csak most érdemes, mert a tejszín miatt úgyis változik az íze/ sűrűsége.
Összekeverem a zöld trutyit a tésztával, és ha a párod nem visít még az éhségtől, akkor pár percre berakhatod az egészet a sütőbe.
Sütés vagy közvetlenül evés előtt rászórom a sajtot, és voilá...
Jó étvágyat!
:)
Ditti
MÁGLYARAKÁS
Így, csupa nagy betűvel - ugyanis nem keveset dolgoztam rajta, mire kifejlesztettem a (számomra, és a kiscsaládom számára) tökéletes máglyarakás receptjét.
Elég sok leírást elolvastam hozzá, és sok verziót ki is próbáltam - kifliből, kalácsból (még olyat is olvastam, aminek az alapja száraz kenyér volt... na, azt például a mai napig nem is értem :s), tejet forralva, mazsolával vagy anélkül, rummal, rumaromával, narancshéjjal, almát párolva, főzve, satöbbi...
Szóval tapasztalataim alapján a legfinomabb és legegyszerűbb recept hozzávalói (körülbelül 4-5 főre... bár, a párom és a barátaim falánksága miatt ez az adagolás nálunk nem éppen hagyományos... :)
Azzal kezdem, hogy a kalácsot felszeletelem és 'meghámozom', azaz megfosztom a héjától.
Mielőtt nekiállok a tejjel-tojással pancsolni, általában belepróbálgatom a kalács-szeleteket a tepsibe, így nem pazarolok el semennyit, ha esetleg többet vágtam volna fel a kelleténél.
A tojás sárgáját összekeverem a tejjel, 3-4 evőkanál fahéjas cukorral, ízlés szerint a rumaromával. Ebbe a löttybe áztatom be a kalácsokat (jól meg is szoktam nyomkodni, mint egy szivacsot. Nem baj, ha megszívja magát a tojásos tejjel, sőt, az sem baj, ha miközben kivesszük, szétesik és gusztustalanul néz ki. Evéskor a legkevésbé sem fog érdekelni senkit sem.)
Sok recept csak 3-4 tojást ír - ne dőlj be nekik! A kalácshoz lehet hogy elég, de a végén a fehérje a felét se fogja beborítani...
Az almát lereszelem - szerintem felesleges főzni/ párolni, satöbbi.
Megszórom fahéjas cukorral, öntök rá egy kis citromlevet és elosztom a kalácson.
Ezután megszórom a darált dióval, és (ez a saját újításom - amivel nem azt mondom, hogy én találtam fel, de eddig egy receptben sem láttam ilyet) egy kevés durvára darált mandulával, a tetején pedig elkenem a baracklekvárt.
A végén, ha áztatáskor maradt még tojásos tej, akkor azt is rálocsolhatod, ez a végén, szeleteléskor szerintem jobban összetartja az egész cuccot.
Mehet a sütőbe olyan 20-30 percre (az én sütőm egy középkori történelmi lelet, úgyhogy az nem mérvadó... de fél óra bőven elég neki), majd kiveszem, kicsit hűlni hagyom.
Addig felverem a tojás félretett habját, ehhez is teszek egy kevés cukrot (ettől lesz olyan kemény a hab, hogy konkrétan vágni lehet) - és itt tényleg kell az a 8 tojás, mert ha ennél kevesebből csinálod, tuti, hogy kevés lesz.
Én szóltam.
A habot rászedem a félig kihűlt máglyára, és még egy jó 10 percig sütöm. Ha szép barnás-rózsaszínes a teteje, akkor jó.
Az evéssel azért jobb, ha megvárod, amíg kihűl.
Higgy nekem, tapasztalatból beszélek, a forró alma nem a gyomrod barátja.
:)
Ditti
Elég sok leírást elolvastam hozzá, és sok verziót ki is próbáltam - kifliből, kalácsból (még olyat is olvastam, aminek az alapja száraz kenyér volt... na, azt például a mai napig nem is értem :s), tejet forralva, mazsolával vagy anélkül, rummal, rumaromával, narancshéjjal, almát párolva, főzve, satöbbi...
Szóval tapasztalataim alapján a legfinomabb és legegyszerűbb recept hozzávalói (körülbelül 4-5 főre... bár, a párom és a barátaim falánksága miatt ez az adagolás nálunk nem éppen hagyományos... :)
- 8-9 szelet kalács (ha maradék, és már kicsit száraz, az se baj - sőt!)
- 8 tojás
- egy nagy bögre tej (kb. 3-4 dl)
- 10-12 ek fahéjas cukor (fahéj és PORcukor keveréke!)
- két marék darált dió, egy marék darált mandula
- kevés rumaroma
- 1-2 evőkanál baracklekvár
- 4-5 nagyobb szem alma
Azzal kezdem, hogy a kalácsot felszeletelem és 'meghámozom', azaz megfosztom a héjától.
Mielőtt nekiállok a tejjel-tojással pancsolni, általában belepróbálgatom a kalács-szeleteket a tepsibe, így nem pazarolok el semennyit, ha esetleg többet vágtam volna fel a kelleténél.
A tojás sárgáját összekeverem a tejjel, 3-4 evőkanál fahéjas cukorral, ízlés szerint a rumaromával. Ebbe a löttybe áztatom be a kalácsokat (jól meg is szoktam nyomkodni, mint egy szivacsot. Nem baj, ha megszívja magát a tojásos tejjel, sőt, az sem baj, ha miközben kivesszük, szétesik és gusztustalanul néz ki. Evéskor a legkevésbé sem fog érdekelni senkit sem.)
Sok recept csak 3-4 tojást ír - ne dőlj be nekik! A kalácshoz lehet hogy elég, de a végén a fehérje a felét se fogja beborítani...
Az almát lereszelem - szerintem felesleges főzni/ párolni, satöbbi.
Megszórom fahéjas cukorral, öntök rá egy kis citromlevet és elosztom a kalácson.
Ezután megszórom a darált dióval, és (ez a saját újításom - amivel nem azt mondom, hogy én találtam fel, de eddig egy receptben sem láttam ilyet) egy kevés durvára darált mandulával, a tetején pedig elkenem a baracklekvárt.
A végén, ha áztatáskor maradt még tojásos tej, akkor azt is rálocsolhatod, ez a végén, szeleteléskor szerintem jobban összetartja az egész cuccot.
 |
| Valahogy így néz ki sütés előtt Ronda, de finom (ez a specialitásom) |
Addig felverem a tojás félretett habját, ehhez is teszek egy kevés cukrot (ettől lesz olyan kemény a hab, hogy konkrétan vágni lehet) - és itt tényleg kell az a 8 tojás, mert ha ennél kevesebből csinálod, tuti, hogy kevés lesz.
Én szóltam.
A habot rászedem a félig kihűlt máglyára, és még egy jó 10 percig sütöm. Ha szép barnás-rózsaszínes a teteje, akkor jó.
Az evéssel azért jobb, ha megvárod, amíg kihűl.
Higgy nekem, tapasztalatból beszélek, a forró alma nem a gyomrod barátja.
:)
Ditti
2012. május 23., szerda
Challah
Megnyitom a sort ezzel a kaláccsal (vagy Challah), amit nemrég találtam duende blogjában, és muszáj volt azonnal kipróbálnom. Az eredeti receptet annyiban módosítottam, hogy alig hagytam benne cukrot, hogy sós feltétekkel fogyaszthassam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)