Így, csupa nagy betűvel - ugyanis nem keveset dolgoztam rajta, mire kifejlesztettem a (számomra, és a kiscsaládom számára) tökéletes máglyarakás receptjét.
Elég sok leírást elolvastam hozzá, és sok verziót ki is próbáltam - kifliből, kalácsból (még olyat is olvastam, aminek az alapja száraz kenyér volt... na, azt például a mai napig nem is értem :s), tejet forralva, mazsolával vagy anélkül, rummal, rumaromával, narancshéjjal, almát párolva, főzve, satöbbi...
Szóval tapasztalataim alapján a legfinomabb és legegyszerűbb recept hozzávalói (körülbelül 4-5 főre... bár, a párom és a barátaim falánksága miatt ez az adagolás nálunk nem éppen hagyományos... :)
Azzal kezdem, hogy a kalácsot felszeletelem és 'meghámozom', azaz megfosztom a héjától.
Mielőtt nekiállok a tejjel-tojással pancsolni, általában belepróbálgatom a kalács-szeleteket a tepsibe, így nem pazarolok el semennyit, ha esetleg többet vágtam volna fel a kelleténél.
A tojás sárgáját összekeverem a tejjel, 3-4 evőkanál fahéjas cukorral, ízlés szerint a rumaromával. Ebbe a löttybe áztatom be a kalácsokat (jól meg is szoktam nyomkodni, mint egy szivacsot. Nem baj, ha megszívja magát a tojásos tejjel, sőt, az sem baj, ha miközben kivesszük, szétesik és gusztustalanul néz ki. Evéskor a legkevésbé sem fog érdekelni senkit sem.)
Sok recept csak 3-4 tojást ír - ne dőlj be nekik! A kalácshoz lehet hogy elég, de a végén a fehérje a felét se fogja beborítani...
Az almát lereszelem - szerintem felesleges főzni/ párolni, satöbbi.
Megszórom fahéjas cukorral, öntök rá egy kis citromlevet és elosztom a kalácson.
Ezután megszórom a darált dióval, és (ez a saját újításom - amivel nem azt mondom, hogy én találtam fel, de eddig egy receptben sem láttam ilyet) egy kevés durvára darált mandulával, a tetején pedig elkenem a baracklekvárt.
A végén, ha áztatáskor maradt még tojásos tej, akkor azt is rálocsolhatod, ez a végén, szeleteléskor szerintem jobban összetartja az egész cuccot.
Mehet a sütőbe olyan 20-30 percre (az én sütőm egy középkori történelmi lelet, úgyhogy az nem mérvadó... de fél óra bőven elég neki), majd kiveszem, kicsit hűlni hagyom.
Addig felverem a tojás félretett habját, ehhez is teszek egy kevés cukrot (ettől lesz olyan kemény a hab, hogy konkrétan vágni lehet) - és itt tényleg kell az a 8 tojás, mert ha ennél kevesebből csinálod, tuti, hogy kevés lesz.
Én szóltam.
A habot rászedem a félig kihűlt máglyára, és még egy jó 10 percig sütöm. Ha szép barnás-rózsaszínes a teteje, akkor jó.
Az evéssel azért jobb, ha megvárod, amíg kihűl.
Higgy nekem, tapasztalatból beszélek, a forró alma nem a gyomrod barátja.
:)
Ditti
Elég sok leírást elolvastam hozzá, és sok verziót ki is próbáltam - kifliből, kalácsból (még olyat is olvastam, aminek az alapja száraz kenyér volt... na, azt például a mai napig nem is értem :s), tejet forralva, mazsolával vagy anélkül, rummal, rumaromával, narancshéjjal, almát párolva, főzve, satöbbi...
Szóval tapasztalataim alapján a legfinomabb és legegyszerűbb recept hozzávalói (körülbelül 4-5 főre... bár, a párom és a barátaim falánksága miatt ez az adagolás nálunk nem éppen hagyományos... :)
- 8-9 szelet kalács (ha maradék, és már kicsit száraz, az se baj - sőt!)
- 8 tojás
- egy nagy bögre tej (kb. 3-4 dl)
- 10-12 ek fahéjas cukor (fahéj és PORcukor keveréke!)
- két marék darált dió, egy marék darált mandula
- kevés rumaroma
- 1-2 evőkanál baracklekvár
- 4-5 nagyobb szem alma
Azzal kezdem, hogy a kalácsot felszeletelem és 'meghámozom', azaz megfosztom a héjától.
Mielőtt nekiállok a tejjel-tojással pancsolni, általában belepróbálgatom a kalács-szeleteket a tepsibe, így nem pazarolok el semennyit, ha esetleg többet vágtam volna fel a kelleténél.
A tojás sárgáját összekeverem a tejjel, 3-4 evőkanál fahéjas cukorral, ízlés szerint a rumaromával. Ebbe a löttybe áztatom be a kalácsokat (jól meg is szoktam nyomkodni, mint egy szivacsot. Nem baj, ha megszívja magát a tojásos tejjel, sőt, az sem baj, ha miközben kivesszük, szétesik és gusztustalanul néz ki. Evéskor a legkevésbé sem fog érdekelni senkit sem.)
Sok recept csak 3-4 tojást ír - ne dőlj be nekik! A kalácshoz lehet hogy elég, de a végén a fehérje a felét se fogja beborítani...
Az almát lereszelem - szerintem felesleges főzni/ párolni, satöbbi.
Megszórom fahéjas cukorral, öntök rá egy kis citromlevet és elosztom a kalácson.
Ezután megszórom a darált dióval, és (ez a saját újításom - amivel nem azt mondom, hogy én találtam fel, de eddig egy receptben sem láttam ilyet) egy kevés durvára darált mandulával, a tetején pedig elkenem a baracklekvárt.
A végén, ha áztatáskor maradt még tojásos tej, akkor azt is rálocsolhatod, ez a végén, szeleteléskor szerintem jobban összetartja az egész cuccot.
 |
| Valahogy így néz ki sütés előtt Ronda, de finom (ez a specialitásom) |
Addig felverem a tojás félretett habját, ehhez is teszek egy kevés cukrot (ettől lesz olyan kemény a hab, hogy konkrétan vágni lehet) - és itt tényleg kell az a 8 tojás, mert ha ennél kevesebből csinálod, tuti, hogy kevés lesz.
Én szóltam.
A habot rászedem a félig kihűlt máglyára, és még egy jó 10 percig sütöm. Ha szép barnás-rózsaszínes a teteje, akkor jó.
Az evéssel azért jobb, ha megvárod, amíg kihűl.
Higgy nekem, tapasztalatból beszélek, a forró alma nem a gyomrod barátja.
:)
Ditti
