Jóéjt,
Ditti
2012. június 13., szerda
Feketeerdő-torta - szerintünk.
Nem volt egyszerű, és megmondom őszintén: szerintem szebben nézett ki, mint amilyen finom volt.
Ettől függetlenül szerintem megérte küzdeni érte.
Ráadásul volt olyan ember, akivel el tudtuk hitetni, hogy bolti - csak, amikor megkóstolta, tette hozzá, hogy ízre sokkal jobb, mint egy teszkós verzió... :-)
Hozzávalók:
Hogyha megsül, kivesszük a formából, és hagyjuk teljesen kihűlni (sajnos, amíg nem kicsit is langyos, nem lehet vele rendesen dolgozni...). Hál'Istennek egyéb feladataink is voltak, mint például hajfestés és egyebek, úgyhogy volt mivel elfoglalni magunkat amíg hűlt a piskóta.
Persze nem mondom, hogy nem használhattok bolti piskótalapot, arra legalább nem kell ennyit várni.
Sütés és hajfestés után jött a lényeg: a meggyes krém!
A meggybefőtt levét leszűrtük és lassú tűzön elkezdtük melegíteni. Mielőtt felforrt volna, belekevertük a vaníliapudingot és egy kevés cukrot - ha van, akkor mehet bele kevés fahéj is. Folyamatos kevergetés mellett megvártuk, amíg egészen besűrűsödik (olyan volt az állaga, mint a rendes vaníliapudingnak, csak meggyszínű lett). Elzártuk, belekevertük a felvágott meggydarabokat, majd aktívan elkezdtük kóstolgatni. (Néhány szebb meggydarabot érdemes eltenni a díszítéshez.)
Közben robotgéppel felvertük a cukrászhabot.
Ha kihűlt a piskóta, félbevágjuk (ha elég magas, akkor háromba), és a következő módon töltöttük meg: egy kis körbe meggyszósz, utána egy körbe tejszín. Megint egy kör meggy, megint egy kör tejszín - így lesz majd felvágáskor szép "csíkos".
A "csíkok" lehetőleg inkább legyenek magasak, mint szélesek, így nem fog "szétfolyni" a torta felvágáskor.
És a végére jön a neheze: a díszítés...
Gyenge idegzetűeknek semmiképpen nem ajánlom a következőekben leírt mókát.
Először a maradék tejszínhabbal bevontuk az egész torta felszínét. A felső rész még nem is volt annyira necces, de az oldalát már kézzel kellett "lemázolni".
Utána egy habnyomóval (zsák nem volt ugyan, de még télen szülinapomra kaptam Ágitól eszközt hozzá) kis rózsákat nyomtunk a torta szélére.
Közben egy tábla csokiból egy nokedliszaggató segítségével csokiforgácsokat gyártottunk, ezt szórtuk a torta tetejére - jótanács: jobb, ha "szaggatás" előtt berakod pár órára a mélyhűtőbe a csokit...
A torta szélét egérkakival díszítettük, amit oldalról dobálgattunk rá az oldalára.
Sohatöbbettortadíszítést.
A végeredmény pedig ilyen lett:
Sok sikert hozzá, de ha komolyan gondoljátok a díszítést, akkor szánjatok rá időt... :)
Várakozással együtt vagy 4 órán át készült a remekmű...
Ditti
Ettől függetlenül szerintem megérte küzdeni érte.
Ráadásul volt olyan ember, akivel el tudtuk hitetni, hogy bolti - csak, amikor megkóstolta, tette hozzá, hogy ízre sokkal jobb, mint egy teszkós verzió... :-)
Hozzávalók:
- 28 centis, kakaós piskóta (a múltkor leírt módon)
- 1 üveg meggybefőtt
- 1 csomag vaníliapuding
- cukor, fahéj
- 5dl cukrászhab-alap
- 1 tábla csoki
- egérkaki
Hogyha megsül, kivesszük a formából, és hagyjuk teljesen kihűlni (sajnos, amíg nem kicsit is langyos, nem lehet vele rendesen dolgozni...). Hál'Istennek egyéb feladataink is voltak, mint például hajfestés és egyebek, úgyhogy volt mivel elfoglalni magunkat amíg hűlt a piskóta.
Persze nem mondom, hogy nem használhattok bolti piskótalapot, arra legalább nem kell ennyit várni.
Sütés és hajfestés után jött a lényeg: a meggyes krém!
A meggybefőtt levét leszűrtük és lassú tűzön elkezdtük melegíteni. Mielőtt felforrt volna, belekevertük a vaníliapudingot és egy kevés cukrot - ha van, akkor mehet bele kevés fahéj is. Folyamatos kevergetés mellett megvártuk, amíg egészen besűrűsödik (olyan volt az állaga, mint a rendes vaníliapudingnak, csak meggyszínű lett). Elzártuk, belekevertük a felvágott meggydarabokat, majd aktívan elkezdtük kóstolgatni. (Néhány szebb meggydarabot érdemes eltenni a díszítéshez.)
Közben robotgéppel felvertük a cukrászhabot.
Ha kihűlt a piskóta, félbevágjuk (ha elég magas, akkor háromba), és a következő módon töltöttük meg: egy kis körbe meggyszósz, utána egy körbe tejszín. Megint egy kör meggy, megint egy kör tejszín - így lesz majd felvágáskor szép "csíkos".
A "csíkok" lehetőleg inkább legyenek magasak, mint szélesek, így nem fog "szétfolyni" a torta felvágáskor.
És a végére jön a neheze: a díszítés...
Gyenge idegzetűeknek semmiképpen nem ajánlom a következőekben leírt mókát.
Először a maradék tejszínhabbal bevontuk az egész torta felszínét. A felső rész még nem is volt annyira necces, de az oldalát már kézzel kellett "lemázolni".
Utána egy habnyomóval (zsák nem volt ugyan, de még télen szülinapomra kaptam Ágitól eszközt hozzá) kis rózsákat nyomtunk a torta szélére.
Közben egy tábla csokiból egy nokedliszaggató segítségével csokiforgácsokat gyártottunk, ezt szórtuk a torta tetejére - jótanács: jobb, ha "szaggatás" előtt berakod pár órára a mélyhűtőbe a csokit...
A torta szélét egérkakival díszítettük, amit oldalról dobálgattunk rá az oldalára.
Sohatöbbettortadíszítést.
A végeredmény pedig ilyen lett:
Sok sikert hozzá, de ha komolyan gondoljátok a díszítést, akkor szánjatok rá időt... :)
Várakozással együtt vagy 4 órán át készült a remekmű...
Ditti
2012. június 8., péntek
Napraforgó
Csak hogy végre valami sós is kerüljön az asztalra, jöjjön a napraforgó.
Joghurtos pizzatésztából készül, és ezért nagyon lágy, omlós lesz.
Joghurtos pizzatésztából készül, és ezért nagyon lágy, omlós lesz.
2012. június 7., csütörtök
Főzőtasakos rizs
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez a világ egyik legzseniálisabb találmánya (az előző bejegyzésben említett cukrászhab után:)
Számomra kínszenvedés volt minden egyes alkalom, amikor rizst kellett főzni... Millióan próbálták már megtanítani, rokonoktól kezdve a barátnőkön át, természetesen sikertelenül.
Képtelen vagyok eltalálni a megfelelő arányokat, összetapad, leragad, ahogy anyukám szokta mondani: csuszpájzos lesz...
Aztán jött a főzőtasakos megoldás, és szerintem örökre belopta magát a szívembe.
Márkától függetlenül (a tesco-s vagy a sparos verzió is van ilyen jó, de erről volt a legjobb kép)
Van barna, fehér, hosszúszemű, jázmin, basmati, stb... kinek mit enged a pénztárcája/ ízlése...
Ditti
Számomra kínszenvedés volt minden egyes alkalom, amikor rizst kellett főzni... Millióan próbálták már megtanítani, rokonoktól kezdve a barátnőkön át, természetesen sikertelenül.
Képtelen vagyok eltalálni a megfelelő arányokat, összetapad, leragad, ahogy anyukám szokta mondani: csuszpájzos lesz...
Aztán jött a főzőtasakos megoldás, és szerintem örökre belopta magát a szívembe.
Márkától függetlenül (a tesco-s vagy a sparos verzió is van ilyen jó, de erről volt a legjobb kép)
Van barna, fehér, hosszúszemű, jázmin, basmati, stb... kinek mit enged a pénztárcája/ ízlése...
Ditti
Epres-túrókrémes, emeletes torta
Specialitásom a ronda, de finom ételek készítése - kiemelten, ha tortákról van szó. Az alábbi torta viszont szerintem (és a többiek szerint is) nem csak finom, de szép is volt.
Legutóbbi felfedezettem az úgynevezett "krémes túró". Nem krémtúró, mert nem édesség, sőt. Ugyanolyan íze van, mint a sima túrónak, csak nem olyan rögös, így sokkal könnyebb vele dolgozni.
Maga a torta elkészítése nem volt túl bonyolult egyébként, de a buli előkészületei... A torta egyik kedvenc kolleginám/ barátnőm születésnapi babazsúrjára készült: jelszó a habcsók és a cukormáz volt... Rózsaszín lufikkal, köves tiarával, papír zsúrsapkákkal, csillogó HAPPY BIRTHDAY felirattal... És természetesen, rózsaszín, szívecskés emeletes tortával.
Két kerek, és egy szív alakú, szilikonos sütőforma segítségével készült a remekmű, ennek alapján a hozzávalók:
28centis tortaformához:
- 8 tojás
- 8 púpozott evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliáscukor
- 8 púpozott evőkanál liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 csipet só
- fél deci víz
Piskótát sütni még jó pár évvel ezelőtt anyukámtól tanultam - aki szintén anyukájától, aki az ő anyukájától, és így tovább... Nem tudom, hány generáció óta létezik egyáltalán piskóta.
Azóta utána néztem, több receptgyűjtemény és gasztroblog hasonlóképpen írja le a piskóta-tészta receptjét, mégis nem egy nőismerőstől hallottam már, hogy bejelentkeznének hozzám piskóta-tanfolyamra, mert olyan szépet és finomat, mint az enyém, sose láttak még...
Szóval, azt hiszem, elmondhatom: ha egyetlen dologhoz értek is, akkor az a piskóta
A tojásokat először szétválasztom.
Ezt úgy szoktam egyébként kivitelezni, hogy először egy kávéspohár felett töröm meg a tojást, abba belefolyatom a fehérjét, majd a sárgát beleöntöm egy nagyobb tálba, és végül a kávéspohárból átöntöm a fehérjét a robotgépbe - ezt minden tojással eljátszom, így ha valamelyiknek a sárgája bele is csúszna, nem kell az egészet kiöntenem.
A sárgájához keverem a cukrot és a vaníliáscukrot, majd annyi ideig keverem őket egy kézi habverővel, amíg úgy nem érzem, hogy már leszakad a karom. Azt hiszem, ez az anyukámtól tanult trükk: minden egyes lépés után addig kell keverni a tésztát, amíg már-már túlzásnak nem érzed. Ezután egy pici vizet, kevés sót, illetve a sütőport is hozzákeverem (izmosabb lesz a karod! :), végül a lisztet (két kanalanként), és a végén a felvert tojáshabot.
Mehet a sütőbe, és amíg megsül (40 perc kábé, az én sütőmben 20 perc után meg kell fordítani), csinálhatod a következőt.
A "második szint" ugyanígy készült, azzal a különbséggel, hogy az egy 24 centis tortaforma volt, így 6 tojás, 6 kanál cukor és 6 kanál liszt került bele. A sütőpor, só, víz, vaníliás cukor arányán nem változtattam, annyira nagy jelentőségük szerintem nincs.
Mielőtt megsütöttem a kisebb tortát, egy kevés tésztát félretettem belőle, ebből lett a szív a tetején.
A krém ennél jóval egyszerűbb.
Ehhez a három szintes csodához a következő hozzávalók kellenek:
- 500 gr krémes túró
- 5dl cukrászhab
- eperlekvár ízlés szerint
Legutóbbi felfedezettem az úgynevezett "krémes túró". Nem krémtúró, mert nem édesség, sőt. Ugyanolyan íze van, mint a sima túrónak, csak nem olyan rögös, így sokkal könnyebb vele dolgozni.
A másik kedvencem a "cukrászhab" ami enyhén cukrozott változatban is kapható, és lényegében egy sima habtejszín, viszont olyan kemény habbá lehet felverni, hogy konkrétan betöri a falat - ez pedig egy tortakrémnél igen hasznos tulajdonság.
Tehát a krémes túrót és a felvert cukrászhabot összekeverem (ha van kéznél botmixer, akkor az most jól jön), és összekeverem a lekvárral (még jobb, ha van dzsem, mert az darabosabb... vagy lehet bele akár egész gyümölcsdarabokat is tenni.)
A krém így kész is, nincs más hátra, mint a kihűlt piskótákat megtölteni és bevonni vele.
A tetejére rózsaszín cukorkakonfetti kerül - ez a személyes védjegyem, ha tortáról van szó. :)
A végére így nézett ki a torta:
2012. június 6., szerda
Spenótos tészta
Megvan az a mondás, hogy 7 évente változik az ember ízlése?
Tényleg úgy érzem, hogy mióta betöltöttem a 21-et, olyan dolgokat is megeszek (nem hogy megeszek... van, amit kimondottan kívánok!), amikre előtte rá sem bírtam nézni.
Brokkoli, szénsavas üdítők, mangó... és például a spenót.
A tanulság az, hogy két dolog kell a spenóthoz, ha valaki meg akarja velem etetni: tészta és füstölt sajt.
Minden bizonnyal a régi rossz emlékek, a menza, a csúnya zöld szín, és az orrfacsaró szag hatására nem volt eddig túl jó a kapcsolatunk... De ma már nem is értem, ez hogy lehetett.
Tehát, a hozzávalók, úgy 4-5 adaghoz:
Először fölteszem a spenótot főni annyi vízben, ami éppen ellepi. Ha már forr, leöntöm a levét, és félreteszem a spenótot.
Kevés olívaolajon megforgatom az összenyomott fokhagymát (nekem szerencsére volt itthon friss... abból mehet egy egész fej. Ha nálad is mindenki olyan fokhagyma-párti, mint nálam, akkor fokhagyma-krém vagy granulátum is játszik.)
Ráteszem a félig-főtt spenótot, öntök rá egy kis vizet, megkeverem vagy kétszer, majd hagyom főni.
Addig felteszem főni a tésztát, és lereszelem (vagyis inkább lereszeltetem az urammal) a sajtot. Akciós volt a füstölt Karaván, úgyhogy én azt használtam, de szerintem lényegében mindegy, kinek mi a szíve választottja.
Ha szépen (vagy inkább csúnyán...) megfonnyadt a spenót, előkapom a botmixert, leturmixolom, majd hozzáöntöm a a főzőtejszínt. Nem kell bepánikolni, ha nagyon híg lesz, mert a tészta rengeteget felszív majd belőle.
Ebben a fázisban inkább hasonlítson levesre, mint főzelékre.
Visszateszem a tűzre, megvárom, amíg rottyan még egyet. Fűszerezni csak most érdemes, mert a tejszín miatt úgyis változik az íze/ sűrűsége.
Összekeverem a zöld trutyit a tésztával, és ha a párod nem visít még az éhségtől, akkor pár percre berakhatod az egészet a sütőbe.
Sütés vagy közvetlenül evés előtt rászórom a sajtot, és voilá...
Jó étvágyat!
:)
Ditti
Tényleg úgy érzem, hogy mióta betöltöttem a 21-et, olyan dolgokat is megeszek (nem hogy megeszek... van, amit kimondottan kívánok!), amikre előtte rá sem bírtam nézni.
Brokkoli, szénsavas üdítők, mangó... és például a spenót.
A tanulság az, hogy két dolog kell a spenóthoz, ha valaki meg akarja velem etetni: tészta és füstölt sajt.
Minden bizonnyal a régi rossz emlékek, a menza, a csúnya zöld szín, és az orrfacsaró szag hatására nem volt eddig túl jó a kapcsolatunk... De ma már nem is értem, ez hogy lehetett.
Tehát, a hozzávalók, úgy 4-5 adaghoz:
- Fél kiló tészta (mondjuk penne, vagy csiga... és új divat szerint persze csakis durum, vagy teljes kiőrlésű:)
- Fél kiló friss spenót-levél
- Fokhagyma
- Olívaolaj
- Reszelt sajt
- Fél liter főzőtejszín
- Só, bors
Először fölteszem a spenótot főni annyi vízben, ami éppen ellepi. Ha már forr, leöntöm a levét, és félreteszem a spenótot.
Kevés olívaolajon megforgatom az összenyomott fokhagymát (nekem szerencsére volt itthon friss... abból mehet egy egész fej. Ha nálad is mindenki olyan fokhagyma-párti, mint nálam, akkor fokhagyma-krém vagy granulátum is játszik.)
Ráteszem a félig-főtt spenótot, öntök rá egy kis vizet, megkeverem vagy kétszer, majd hagyom főni.
Addig felteszem főni a tésztát, és lereszelem (vagyis inkább lereszeltetem az urammal) a sajtot. Akciós volt a füstölt Karaván, úgyhogy én azt használtam, de szerintem lényegében mindegy, kinek mi a szíve választottja.
Ha szépen (vagy inkább csúnyán...) megfonnyadt a spenót, előkapom a botmixert, leturmixolom, majd hozzáöntöm a a főzőtejszínt. Nem kell bepánikolni, ha nagyon híg lesz, mert a tészta rengeteget felszív majd belőle.
Ebben a fázisban inkább hasonlítson levesre, mint főzelékre.
Visszateszem a tűzre, megvárom, amíg rottyan még egyet. Fűszerezni csak most érdemes, mert a tejszín miatt úgyis változik az íze/ sűrűsége.
Összekeverem a zöld trutyit a tésztával, és ha a párod nem visít még az éhségtől, akkor pár percre berakhatod az egészet a sütőbe.
Sütés vagy közvetlenül evés előtt rászórom a sajtot, és voilá...
Jó étvágyat!
:)
Ditti
MÁGLYARAKÁS
Így, csupa nagy betűvel - ugyanis nem keveset dolgoztam rajta, mire kifejlesztettem a (számomra, és a kiscsaládom számára) tökéletes máglyarakás receptjét.
Elég sok leírást elolvastam hozzá, és sok verziót ki is próbáltam - kifliből, kalácsból (még olyat is olvastam, aminek az alapja száraz kenyér volt... na, azt például a mai napig nem is értem :s), tejet forralva, mazsolával vagy anélkül, rummal, rumaromával, narancshéjjal, almát párolva, főzve, satöbbi...
Szóval tapasztalataim alapján a legfinomabb és legegyszerűbb recept hozzávalói (körülbelül 4-5 főre... bár, a párom és a barátaim falánksága miatt ez az adagolás nálunk nem éppen hagyományos... :)
Azzal kezdem, hogy a kalácsot felszeletelem és 'meghámozom', azaz megfosztom a héjától.
Mielőtt nekiállok a tejjel-tojással pancsolni, általában belepróbálgatom a kalács-szeleteket a tepsibe, így nem pazarolok el semennyit, ha esetleg többet vágtam volna fel a kelleténél.
A tojás sárgáját összekeverem a tejjel, 3-4 evőkanál fahéjas cukorral, ízlés szerint a rumaromával. Ebbe a löttybe áztatom be a kalácsokat (jól meg is szoktam nyomkodni, mint egy szivacsot. Nem baj, ha megszívja magát a tojásos tejjel, sőt, az sem baj, ha miközben kivesszük, szétesik és gusztustalanul néz ki. Evéskor a legkevésbé sem fog érdekelni senkit sem.)
Sok recept csak 3-4 tojást ír - ne dőlj be nekik! A kalácshoz lehet hogy elég, de a végén a fehérje a felét se fogja beborítani...
Az almát lereszelem - szerintem felesleges főzni/ párolni, satöbbi.
Megszórom fahéjas cukorral, öntök rá egy kis citromlevet és elosztom a kalácson.
Ezután megszórom a darált dióval, és (ez a saját újításom - amivel nem azt mondom, hogy én találtam fel, de eddig egy receptben sem láttam ilyet) egy kevés durvára darált mandulával, a tetején pedig elkenem a baracklekvárt.
A végén, ha áztatáskor maradt még tojásos tej, akkor azt is rálocsolhatod, ez a végén, szeleteléskor szerintem jobban összetartja az egész cuccot.
Mehet a sütőbe olyan 20-30 percre (az én sütőm egy középkori történelmi lelet, úgyhogy az nem mérvadó... de fél óra bőven elég neki), majd kiveszem, kicsit hűlni hagyom.
Addig felverem a tojás félretett habját, ehhez is teszek egy kevés cukrot (ettől lesz olyan kemény a hab, hogy konkrétan vágni lehet) - és itt tényleg kell az a 8 tojás, mert ha ennél kevesebből csinálod, tuti, hogy kevés lesz.
Én szóltam.
A habot rászedem a félig kihűlt máglyára, és még egy jó 10 percig sütöm. Ha szép barnás-rózsaszínes a teteje, akkor jó.
Az evéssel azért jobb, ha megvárod, amíg kihűl.
Higgy nekem, tapasztalatból beszélek, a forró alma nem a gyomrod barátja.
:)
Ditti
Elég sok leírást elolvastam hozzá, és sok verziót ki is próbáltam - kifliből, kalácsból (még olyat is olvastam, aminek az alapja száraz kenyér volt... na, azt például a mai napig nem is értem :s), tejet forralva, mazsolával vagy anélkül, rummal, rumaromával, narancshéjjal, almát párolva, főzve, satöbbi...
Szóval tapasztalataim alapján a legfinomabb és legegyszerűbb recept hozzávalói (körülbelül 4-5 főre... bár, a párom és a barátaim falánksága miatt ez az adagolás nálunk nem éppen hagyományos... :)
- 8-9 szelet kalács (ha maradék, és már kicsit száraz, az se baj - sőt!)
- 8 tojás
- egy nagy bögre tej (kb. 3-4 dl)
- 10-12 ek fahéjas cukor (fahéj és PORcukor keveréke!)
- két marék darált dió, egy marék darált mandula
- kevés rumaroma
- 1-2 evőkanál baracklekvár
- 4-5 nagyobb szem alma
Azzal kezdem, hogy a kalácsot felszeletelem és 'meghámozom', azaz megfosztom a héjától.
Mielőtt nekiállok a tejjel-tojással pancsolni, általában belepróbálgatom a kalács-szeleteket a tepsibe, így nem pazarolok el semennyit, ha esetleg többet vágtam volna fel a kelleténél.
A tojás sárgáját összekeverem a tejjel, 3-4 evőkanál fahéjas cukorral, ízlés szerint a rumaromával. Ebbe a löttybe áztatom be a kalácsokat (jól meg is szoktam nyomkodni, mint egy szivacsot. Nem baj, ha megszívja magát a tojásos tejjel, sőt, az sem baj, ha miközben kivesszük, szétesik és gusztustalanul néz ki. Evéskor a legkevésbé sem fog érdekelni senkit sem.)
Sok recept csak 3-4 tojást ír - ne dőlj be nekik! A kalácshoz lehet hogy elég, de a végén a fehérje a felét se fogja beborítani...
Az almát lereszelem - szerintem felesleges főzni/ párolni, satöbbi.
Megszórom fahéjas cukorral, öntök rá egy kis citromlevet és elosztom a kalácson.
Ezután megszórom a darált dióval, és (ez a saját újításom - amivel nem azt mondom, hogy én találtam fel, de eddig egy receptben sem láttam ilyet) egy kevés durvára darált mandulával, a tetején pedig elkenem a baracklekvárt.
A végén, ha áztatáskor maradt még tojásos tej, akkor azt is rálocsolhatod, ez a végén, szeleteléskor szerintem jobban összetartja az egész cuccot.
 |
| Valahogy így néz ki sütés előtt Ronda, de finom (ez a specialitásom) |
Addig felverem a tojás félretett habját, ehhez is teszek egy kevés cukrot (ettől lesz olyan kemény a hab, hogy konkrétan vágni lehet) - és itt tényleg kell az a 8 tojás, mert ha ennél kevesebből csinálod, tuti, hogy kevés lesz.
Én szóltam.
A habot rászedem a félig kihűlt máglyára, és még egy jó 10 percig sütöm. Ha szép barnás-rózsaszínes a teteje, akkor jó.
Az evéssel azért jobb, ha megvárod, amíg kihűl.
Higgy nekem, tapasztalatból beszélek, a forró alma nem a gyomrod barátja.
:)
Ditti
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)